Fotó és költészet sok esetben kéz a kézben járnak: egy-egy jól sikerült fotó nem egyszer egész lírai világot sűrít magába. Mint a Kakas Zoltán igen sikerült amatőr fotója, a Gát alatt, amelyet néhány napja itt közöltünk.

Néhány nap múlva Demény Pétert az alábbi versre ihlette a látvány:

Demény Péter (Ivan Karamazov:) Időalbum

két fiú voltunk
ott nevettünk
hancúroztunk
a gát alatt

felnőttek lettünk
emlék lett minden
elhúz felettünk
a pillanat

ó csak még egyszer
zúdulna fentről
nevető szemmel
kezdeném egyből

de lehetetlen
az élet kimegy
gátas vizetlen
tagadhatatlan

Verse megerősítette a bevezetőben mondottak helyénvalóságát: a képre ugyanis, évekkel ezelőtt már íródott egy vers, s ma is megtalálható Cseke Gábor & Mircea Florin Sandru: SZÍNES KENGURU című kötetében (https://mek.oszk.hu/02300/02354/html/keng04.htm)

Cseke Gábor: A víz, a part…

A víz, a part, a nap, a gát:
miénk volt egész nyáron át!
Ki nem bírta a víz alatt,
a parton strázsának maradt.

A többi meg, a békanép
búvárolt, úszott szanaszét,

ugrott, sikoltott, libegett
a gát alatt s a gát felett,

senki se mondta: állj, vigyázz!
Felszökő kedvünk, mint a láz

a víz lett a mi elemünk,
azt mondtuk: haza se megyünk,

s ha nagyon hiányzunk nekik,
kihalásznak a szüleink!

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ