Döfködik a leányt

Véget ért a középiskola, és elkövetkezett a nagybácsi híres kijelentése. Akkor mama sem védte meg Zsilétát, híven ahhoz a viselkedéséhez, hogy azokat nézi le, akikkel él. Zsiléta pedig, még nagyon is gyermek lévén, bosszúból nem ment egyetemre. Misi bácsi és az udvarlók döbbenten állítottak be a krámába, ahol felszolgált: jaj, neked nem ez való! Hiába, a gyerekkor sem volt való, mégis megtörtént.
Néhányszor apu is megjelent, hátha cseppen-csurran valami. De Zsiléta kijelentette: én nem adok ingyen! Aztán nem jött többet, ment máshová.
Meg mindenféle üzletekben is dolgozott a leány, jobb nem beszélni róluk. Közben otthon a folyamatos döfködés: Claudia is bejutott! Mónika is bejutott! Persze: ők félévekig jártak Nagyvajúdra rajzórára, az anyjuk vitte őket, főzött nekik napokig, a dékánnál tanultak. Zsilétának mindez nem adatott meg, csak anyu és mama célzásai, meg apu cirkuszai. A lenéző szeretetlenség.

Jól forgatta

Az anyu és a mama célozgatásai úgy nyomták Zsilétát, hogy eldöntötte, ha kerítést kell ennie, akkor is egyetemre megy. Be is jutott, Thurzó tiszteletes úr vitte Nagyvajúdra. Már ott állt a lépcsőház előtt a kocsijával, benne a terhes feleségével, de Zsiléta szülei csak a vállukat vonogatták: nekik nincs pénzük. Apu a biciklijét dikicselte az előszobában, bedrótozott egy ócska paplant, amiben még mama is volt gyerek, és átnyújtotta a leányának. Dögölj meg!, kiáltotta Zsiléta kétségbeesetten.
Néhány hétig Thurzóéknál aludt, aztán a tiszteletes, akit még az IKÉből ismert, szerzett neki lakást valamilyen egyházi albérletben. Székely lányok laktak ott nyakig begombolkozva, Zsiléta nappal nem rajzolhatott, mert folyton nyüslettek, éjszaka meg azért, mert az éjjelilámpa az egyiküké volt. Hálistennek a másik nem bírta a függönyt, úgyhogy az utcai lámpa fényénél rajzolhatott mégis. Sokat beszélgettek, de hozzá alig szóltak, azt sem köszönték meg, amikor Zsiléta megmentette őket a büntetéstől. Későn buliztak, és a kiszálló rendőrrel dölyfösködtek, holott románul nem tudtak. Domnișoară, îi las în pace datorită dumneavoastră, mondta a policáj. A lányok csak a vállukat vonogatták.
Aztán meghalt apu. Egy részeg szekus ütötte el, ő maga véletlenül színjózan volt. Zsiléta nem akart hazajönni a temetésre, aztán mégis meggondolta magát. Ne feledd el, mit mondtál neki utoljára, várta anyu az előszobában. Jól forgatta az élet fegyverét.