Nászta Katalin: Szavak színháza
tedd csak egymás mellé őket
tanítsd meg, álljanak glédába
edzd erőd, hogy irányban tarthasd
merre menjenek, kirándulás
nincs szebb, mint velük
ha vak lennél, néma, de hallanád
szóbokrok mit súgnak füledbe
gazdagabb lennél a gazdagoknál
ha süketséggel átkozott az ég
s nyelved is néma
szemeddel fognád be a világot
minden, neked dalolna
kitárnák titkukat a mélyek
a zöldek, kékek, a piros formák
a sárga vonalak, lila ébredések
birtokolnád az egészet
nem félnél tőle
bolondokat beszélek, ne figyelj rám
én lennék bolonddá előtted
arcomból olvasnád rémületem
attól, ami jön, mi óvna tőlem
állok hát üres szemgödrökkel
némán és követlek
tudom, nem árulsz el engem
állok előtted csonkultan, bénán
rezdüléseid hangtalan dallamát
olvasom gyomoridegeimmel
hangosan énekel szívem
dadog válaszod, hallom
érzékelem a létet
mind jobb lesz, mind jobb
2021-04-09
Pusztai Péter rajza