Elém kacsázik és nyújtja
négy éves világnézetét :
valamit magyaráz is rajta,
s én helyeslem: mit tehetnék?

A rajzon ház áll
s előtte égig nőtt
sárga virág –
az ösvényen három ember
jön kézenfogva,
középen ő, a gyerek.

Ragyog fölöttük a nap,
fülig ér szájuk vonala,
s a seszínű női blúzon át,
látszik a szív pirosa.

Nézem az együgyű művet,
s a toll megáll kezemben
épp szó középen :
ötven éve számolatlan
osztom velő-impulzusom,
s gubanc-rejtvények falán
a bejárást kutatom,
holott az élet élhető fele
lám, elfér egy gyermekrajzon.