Dinók Zoltán: Laci szerelmes
A lány felvezette a fiút a konyhába. A srác nagyon izgult. Emese egyedül élt. Kínálta sós pereccel, kávéval, de a fiú idegségében csak kávét kért. A lány izgett-mozgott. Egy tányért közben elmosott. Házias lány volt Emese.
–Valamit enni nem kérsz? – kérdezte.
–Nem, nem vagyok éhes. – mondta Laci azonnal, idegesen.
–Szóval író vagy?
–Igen, legalábbis az leszek.
–És milyen témákat vetsz papírra?
–Számítógépre.
A lány nevetett.
–Igen, bocs.
–Semmi baj. Éppen azt írom meg, ami eszembe jut. Mindig feljegyzem. Munkásemberekről, munkanélküliekről is írok, meg szerelmes történeteket is…
–Ez jó!
Majd a lány magának is készített egy kis feketét. Közben rágyújtott. Lacit is megkínálta.
–Köszönöm!
–Sokat szívsz?
–Ó! Naponta egy dobozzal. Anyám nem is örül neki.
A lány maga elé nézett. Fújta a füstkarikákat.
–És te mit csinálsz?
–Egy irodában gépelek.
–Nyolc órában?
–Igen. De jól keresek. Van annyi pénzem, hogy külön éljek. Az anyám már beteges.
–Nekem is. Pedig magam sem vagyok makkegészséges.
–Akkor te igencsak romantikus életet élsz. Anyáddal együtt, történeteket írva…
Laci elmosolyodott.
–Én kéthetenként megyek haza anyámhoz. De mindig örül nekem.
–Az én anyám a szívére gyógyszert szed. Én meg az ideimre egy párat.
–Hmm… Ez elég szomorú.
–Az író élete nem leányálom. De te nagyon tetszel nekem.
–Igen. Mióta megláttuk egymást az utcán olyat éreztem, mint még soha… – mondta őszintén Emese.
–Tulajdonképpen randevún vagyok most. – mondta Laci.
–Igen. – mondta majdnem elnevetve magát Emese.
A lány aztán vetkőzni kezdett. A fiú is izgalomba jött. Bementek a nappaliba. Negyed óráig szeretkeztek. Látszott a lányon, hogy nagyon élvezte az aktust. Laci
igazán boldognak látszott, feküdve az ágyon. Majd felöltöztek. Most már feloldódott a görcs Laciban. Kért egy narancslevet. Ahogy kiitta, azt mondta:
–Mennem kell haza!
–Majd találkozunk még!
–Persze.
S Laci ment haza. Margit már aggódott érte. Mikor hazaért, Margit kérdezősködött:
–Hol voltál idáig?
–A lánynál. Hiszen tudod.
–Jól érezted magad?
–Hát persze.
S Margit mosolyogva magára hagyta. Lacinak pedig járt az agya, egy történet jutott az eszébe. Ment bekapcsolta a számítógépet és írt. Majd egy negyed óra múlva abbahagyta. Arra gondolt – talán ha egyik folyóiratát megmutatná Emesének. Biztos örülne… Meg is beszélték mobilon. Másnap ahogy hazatért a hivatalból Emese már a háza előtt várta Laci szatyrában a lappal. Emese ajtót nyitott.
–Jó látni téged! – mondta.
–Téged is!
–Mindjárt elolvasom, csak először levetkőzöm.
–Oké.
Laci közben leste a lány csodálatos idomait. Majd kezébe vette Emese a lapot. Olvasni kezdte a novellát. Mire a végére ért, azt mondta:
–Hisz ez nagyon tanulságos! Gratulálok. Honoráriumot nem kapsz?
–Erre nem. Kár érte, ugye?
–Azt meghiszem. Te egy jó író vagy.
Laci zavartan mondta:
–Köszönöm!
–És? Ma mi a programod? Csak írsz?
–Mi lenne, ha valahová elmennénk kettesben?
–Majd kinézek egy moziműsort! – mondta Emese.
–Jó. Most hazamegyek. A lapot neked adom.
–Oké.
Laci örömmel tért haza. Mikor hazaért anyját nem találta otthon. Csak egy cetlit hagyott, amelyen az állt, hogy bement a városközpontba, elintéznivalója akadt. Laci írni kezdett. De ahogy a zsidók várják a Messiást, úgy várta ez a fiatal író a mobilcsengést…
Pusztai Péter rajza
2021. április 22. 16:50
Ezért kár volt ilyen sok betűt leírni.
2021. április 23. 06:01
Mentségére legyen mondva, legalább nem „költeménynek” álcázott terápia.
„–Mindjárt elolvasom, csak először levetkőzöm.”
Hol él ez a nő? Cím, telefonszám?
:-))))