Ébredés

Aztán egy öregasszonyhoz került egy évfolyamtársával. Ott meg az volt a baj, ami mindenütt: apu nem élt, anyu pedig nem jelent meg sehol. A banya elkezdett Ildikónak pletykálni: ez a leány biztosan kurva, hát ezt nem hívja senki, nem látogatja senki, román barátai vannak… Az apuért kapott 50 lej arra éppen jó volt, hogy Zsiléta felkeresse Rodica nénit, az egyik kollégium adminisztrátorát, és egy borítékot nyújtson át neki sírva. Az a nő is onnan származott, ahonnan ő, bizonyára a könnyek is megérintették, elintézte neki.
Akkor az öregasszony elé állt, és azt mondta, van egy jó híre meg egy rossz. A jó az, hogy elköltözik, vége a kurvaságnak. A rossz viszont az, hogy albérlőt kell keresni. A néni csak hápogott, Zsiléta pedig otthagyta a pletykaságával együtt.
Paradicsomi körülmények közé került: hat lánnyal egy szobába. Az egyik hajnalban főzte a kávét, hörgött a kotyogó, a másik éjjel egykor oltotta le a lámpát, később a barátok is ott aludtak, Zsiléta egyszer, amikor nem tudott aludni az egyik hortyogásától, mindenféléket rajzolt a férfi lábujjaira. De legalább senki nem tartotta kurvának. Bár itt sem értettek mindent. Jó, apád meghalt, de anyád, nagymamád, a rokonaid?! Akkor kezdett felébredni.