Idők kezdődnek

Zsiléta az üzletekben kóválygott, az almákat tette a mérlegre, de egyikre sem volt elég a pénze. Vajúdi évfolyamtársai meghívták olykor ebédre, de szégyellt folyton hozzájuk menni, pedig Oana meg is mondta: Poți să vii oricînd la mami, că-i ești atît de dragă. De hát nem mehetett mindig.
Ilyen idők kezdődtek. Ha Marius Grozavu hazament Zádonyra, bekopogott anyuékhoz, de Zsilétáéknak egy lepukkant Olaszországhoz hasonló lakása volt, a csizma végében anyu szobája, középen a mamáé. Brikett megnősült, Lurkó általában Vadócon volt a barátnőjénél. Mire anyu vagy mama ajtót nyitott, lejött a medve a havasról. És amikor mégis, valamelyikük adott egy borkán zakuszkát egy félévre. Marius ki is fakadt: Mai bine îți cumpăr eu ceva, tu fată.
Ilyen idők kezdődtek. Zsiléta a fizetésesre jutott be, a szociális ösztöndíjban reménykedett, de két évfolyamtársa összeházasodott, gyerekük lett, nyerésre álltak, meg is nyerték.
Ilyen idők kezdődtek. Nyáron szilvát szedni ment, a magyarországi közvetítők minden iratát elvették, félholtan mászott ki dolgozni, nem engedték pihenni, hiányzott a listáról. Szerencséje volt a zádonyi cigányokkal, azok segítettek, mindannyian szerették.
Ilyen idők kezdődtek, és még ilyenebbek. Öt évig tartottak, és ha hazament, mama és anyu összenéztek: megint itthon van! Nem értették, miért nem éhezhet az ember nyugodtan ott, ahova küldték.