B. Tomos Hajnal: Fogak felett

Mondják, hogy eleve
hídnak születtem (vagy idővel
azzá lettem a sodrásban).
Rajtam jártak át az emberek
egyik világból a másikba :
ki durva bakanccsal,
ki lenge hálóingben,
mintha menekülne.

Mára már elfolytak
alólam a partok,
s itt maradtam íjként kifeszítve
hasznavehetetlen
a folyó kőfogai felett

és csak mállok,
akárha saját súlyomtól
s titkon azon mulatok,
mire a kövekkel összeérek,
csak poromon osztoztok.