Anyám elkísér.
A fiola nyakát lepattintják,
tartalmát fecskendőbe szívják.
Az üvegcse nyakán fémköpeny,
közepén gumikorong,
amelyen átdöfik a tűt
és beléeresztik az oldatot.
Az üvegcse fehér pora feloldódik,
s azt visszaszívják.

Rőtbarna gumilepedőn hasalok
letolt nadrágom tudatában.
Leszeszezik vattával a farizmomat,
megpaskolják
és beleszúrják a tűt.

Kicsit csíp, kicsit feszít;
keserű aromát érzek a szájpadlásomon.
A rendelő nikkel tárgyait nézem.

Felhúzom a gatyát, a nadrágot.
Egy hónap múlva újra eljövünk.

Az öregecske nővérek
nyesett orrú cipőjének
magas a szára, mint egy fásli.

Budapest, 2021. IV. 22.