MÉRGESHETEK A VÁLÓPERESEK TORNYÁBAN

A Zürichi-tó vidékén egy hatalmas vártorony áll: a válóperesek tornya. Ide zárták a korai középkorban azokat a házastársakat, akik el akartak válni egymástól. Előbb pár heti próbaidőt kellett a toronyban tölteniök, mégpedig bezárva egy közös szobába, ahol csak egy szék, egy asztal, egy ágy volt.
Még lélegzeniök sem lehetett egymás nélkül. Az ebédet úgy kellett megenniök, hogy férj a feleségét ölbe vette. Vagy fordítva. A toronyszobán csak egy ablak volt, az asztalon csak egy pohár, az ágyon csak egy támla. Ahogy az esküvő utáni mézesheteket, úgy kellett most egymással a ’mérgesheteket’ tölteniök. És számtalanszor megtörtént, hogy azok a házastársak, akik engesztelhetetlen gyűlölettel vonullak be a „válócellába” —, mire kijöttek, még jobban összeszoktak, mint valaha! De ha a toronypróba után is változatlanul fenntartották válási szándékukat, nem lehetett rajtuk segíteni. A bíróság öt perc alatt jogerősen elválasztotta őket.

Emőd Tamás

Színházi Élet, 1932/39