Eugen Jebeleanu versei*
A szárnyak és a föld
A madár olyan mag amelynek szárnya van
de őt a föld nem szereti
gyökeret csak ott ver hol szél-szántotta
levegőben nyílnak hullnak levelei
Csont és virág
Levegő a virág
és virág a levegő
és úgy fáj minden csontom
az elszállni készülő
Szomorúan vígan
Vígat hogyan írhatnék
szomorú dolgokról?
Azt mondod, lehet, hiszen
gyémánt mosolyt is
könnyeket is
a zsebkendők befogadnak
Aj, tudom: melyik melyiket
De hol az a kendő
amelyik elfödné a Gödröt
Jobb így
Ti nem ismeritek ezeket a dolgokat, —
jobb is így.
A homok fölfüggesztett íve, csillagok magánya,
— meg-megszédülsz,
s érzed, fulladozol,
úgy körülvesznek az árnyak,
arcukat tőled elfordítják,
vagy széthulló levegő csupán az arcuk.
Szemed lehunyod, s azt hiszed, a szemhéjak csapdája
talán még foglyul ejti őket; és egyedül
suttogod el nevüket, vagy kiáltod, nehogy mindezt
[álomnak véld.
Nem álmodtál, nem álmodsz már többé.
Öreg vagy, s mégha fiatal volnál is —
mindegy. Nem éred utol önmagad.
S ha magad össze is szeded,
elszorul a szív,
tágra kell nyitnod a szád,
hogy még lélegezhess.
Várod a halászt, hadd jöjjön s hadd szedjen föl
a száraz partról — és nincsen semmi remény,
hogy hálója a tengerbe visszabocsát…
Zirkuli Péter fordításai
* A 110 éve született román költő a magyar költészet avatott barátjaként és fordítójaként írta be nevét a román-magyar kapcsolatok nagykönyvébe. Kedvenc magyar költői (közeli ismerősei-barátai tudomása szerint:) Ady, Radnóti, József Attila és mindenekelőtt: Petőfi.
Pusztai Péter rajza