Elnézem magam, mint testemen kivül álló,
amint körbejárom a Szfinxet,
levetem szandálomat
és kéjesen merítem mezítelen talpamat
a forró történelembe –
elnézem, mint száll a Nilus felett
aprócska felleggé gömbölyödve
egy sétahajó füstje –
aztán csak rámzuhan
közönséges mokányesők súlyával
a józan faktum:
hogy sose lesz annyi pénzem,
meg hogy pár hét, talán nap múlva
még több rácson
még nagyobb lakatok harangoznak majd –
tenyerem koporsójában
guvadt szemű halak lapulnak
és lehull elém a nap
mint szelet barna kenyér
vajas felével a porba.

1. Pusztai Péter:
   2021. április 27. 04:50

   Meghökkentően szép, PP

2. Fazakas ida:
   2021. április 27. 05:19

   Izgalmas. Esztétikailag, sokkoló hatésú.

3. Tomos Hajnal:
   2021. április 27. 08:39

   Köszönöm, Péter !

4. Skandikamera:
   2021. április 27. 13:51

   Szép, na.
   :-)

5. Para Olga:
   2021. április 27. 14:55

   Eredet, meghökkentő, gratulálok!