Eltelik az is

Csak a cicák, ők jelentettek valami vigaszt a sivatagban. Persze ők is úgy lettek, ahogy ebben a családban lehettek. Lurkó egy nap hazahozta Szaffit, mama és Zsiléta hiába tiltakoztak. Mindketten tudták, hogy egy macskának porond kell, oltás, étel, vagyis törődés, és ha saját magukkal is alig tudnak törődni, akkor hogyan törődnének mással?! De Lurkót nem érdekelte, amit mondtak, ott hagyta, ő meg ment Vadócra.
Mindennel Zsilétának kellett foglalkoznia, holott még egyetemista volt, félévente jött haza. Mégis végignézte, ahogy Szaffi szül, a cica el sem engedte maga mellől. Nyolc kölyke lett, és ha eladtak egyet, többször is megszámolta őket, nyávogott, ismét számolt. A család megőrizte az egyik kandúrt, Szunyót Zsiléta rögtön ivartalanította, mondván, Szaffival tegyék meg ők ugyanezt. Persze nem tették, az már azt jelentette volna, hogy felelősséget vállalnak valamiért.
A két cica két külön egyéniség volt, Szaffi nyávogós, minden lében kanál, Szunyó csendes, visszahúzódó. Amikor készült vissza Nagyvajúdra, Szaffi ült a bőröndjére. Szakadt meg a szíve, de vissza kellett mennie, hogy tovább éhezhessen, és elteljék az is.