a nagy diófa alatt kicsi ház
lombját rázza a vad szüreti láz,
s a cserepekről lepereg a szó:
kemény dió, csupa kemény dió!

*

(Ana Blandiana: Egy dió annyi, mint négy meleg szoba)

Füvekből font,
pecsétnyi levelekkel záros
láncaim maholnap fonnyadtan
lehullnak.
Úgy tör reám a szabadság,
mint a fogvacogás,
és semmivé foszlanak bennem
az addig tanultak.

Ha ki valaha egy dióban élt,
mutogassa meg a cellákat rendre,
melyikben húzhatom meg magam?
A világmindenség úgy is
csak egy hodály, amelyben
birsalma fénye pillog álmosan.

Egy dió annyi, mint négy meleg szoba,
zöldes homályuk illatos nagyon,
csodálkozik egy künnrekedt tücsök –
régi vágyam ily őszi oltalom,

borítson be sok-sok zörgő levél,
s madárrajok örökös nyár felé
verdeső vágyának röpke árnya,
hogy a föld örömeiből majd szabadon
tudjak választani,
álomba ringat egy dió rejtett, parányi ágya.

(Fordította Cs.G.)

1. Demeter Maria:
   2021. április 30. 13:34

   Istenem , milyen gyönyörü költészet ! Az emberi lélek beszéde. Légies , mégis földi és ” kemény dió ” .