Nászta Katalin: Áttűnünk egymáson

Ha másért nem, mert te látsz meg
s őrzöl retinádon míg élsz,
(nem írhatok szemfenéket
mert lenne, aki nem értené)
te vagy hitelességem,
garanciám a jövőre nézve
és téged is így szavatol majd
aki téged lát, téged idéz.

Így folytonos a lét –
egymásba veszít, áttűnik
mivoltunk tört részén,
megőriz, mint pecsétet
a mulandó tájban:
itt is ő volt, ezt is ő csinálta.
Aztán lassan feledésbe vész
a leülepedő közönyös porral
minden.

2021-04-12