Várom a reggelt,
mikor ráérős szusszanásokkal
behozod szobámba a kávét
és meséled lezseren,
hogy álmodban ismét találkoztál
a faludbeli bolonddal,
ki ezúttal három tojást tett eléd
s miközben bárgyún vihogott,
vakarta fenekét –
nos – kérded – miért éppen három
s ez megint mit jelentsen?

Nem tudom – mondom –
de érzem borotvahabod
és tested édes illatát,
amitől biztosra veszem,
hogy vagy még nekem
s én forgok körbe veled,
mint kerge összvilág,
mely ismét másnapot kínál
egész üveg dzsemmel
s egy vadiúj vershelyzettel.