Oláh István: Epilógus
Nincs lelkiismeret-furdalásom. Hogy a saját lelkiismeretembe fogok belefúlni, ha majd meghalok. Hadd áruljam el az utókornak életem legnagyobb tanulságát. És itt megállok, tulajdonképpen azt se tudom, melyik az a tanulság, és hogy van ilyen egyáltalán. Ha van: hogy Franz Kafka vagy Madách zseniális intuíciójából tudom, nem élhetsz úgy, ahogyan szeretnéd, és ez felér egy újabb, ki tudja, hányadik kiűzetéssel. Ellenkezőleg, úgy kell élned, ahogyan valami furcsa transzcendens, valami metafizikai erő – nem az isten, nem, nem – arra kényszerít, hogy mégis élj. És amelyik pillanatban megszabadulsz ettől a kényszertől, valóban rájössz arra, hogy élsz.
Pusztai Péter rajza