(Barátky Gyula emlékére)

Álmaimat adom az esti árnynak,
Színes mezeimet a szivárványnak.
Hadd bámuljanak ott fenn a csillagok,
Kilőtt labdáim lidércvillanások.

Eukleidész a kapus elhasal,
Minden vereség számára ravatal.
Bolyai térben pörgetem a labdát,
Isteni dimenziókból rúgom át.

Semmit se vártam, és semmit se kértem,
A stadionok lángra gyúltak értem.
Tombolt a tömeg, cipőm hegyén labda,
Mint egy földgömböt, úgy rúgtam kapuba.

Még vörös-narancsban izzik az égbolt,
Luther kocsmában a nő nekem táncolt.
Egy új reformáció a játékom,
Budapest és Bukarest közt aprózom.

Azt hittem, hogy Istent is kicselezem,
Ha labdámat az oltárra leteszem.
De játékom szenvedélye ráragadt,
Éjszaka rugdostuk a csillagokat.

Hasadt a hajnal, és benne a tükröm,
És eltűnt a fényben az összes trükköm.
A kíváncsi, felizzó tekintetek
Öröklétében, egy góllal beintek.

(Bukarest, 2014. május 14.)

1. Nádudvary György:
   2021. május 2. 16:18

   Nagyváradon 1954-ben Barátky Gyula a Haladás edzője volt. Én a törpecsapatban játszottam. A felnőttek utánunk edzettek, így láthattam páratlan rúgótechnikáját.
   Bencze Misi verse méltó emléket állít a Szőke Csodának.