Visul lui Paul Verlaine / Paul Verlaine álma

Visez femeia, tainică, încă,
Caldă, fină, Nălucă mare, slăvită,
Nicicând altă și nicicând unică,
Care mă-nțelege, care să mă placă.

Ea mă-nțelege. Ei, doar ei,
Sufletul trist, opac, deja, nu e mister,
Prin cutele frunții mele palide
Curg șiroaie, lacrimile ei.

Brunetă, blondă, roșcată? Cine știe.
Numele? Îmi amintesc: adânc sună,
Ca, celor dragi, acolo jos, în cripte.

Privirea, ca la statuile mute,
Glasul venit de departe, sobru, trist, mat:
Ca susurul cuvintelor pierdute.

(Traducere de Csata Ernő)

*
Álmodom egy nőről, akit nem ismerek,
Forró és különös, áldott, nagy Látomás,
Aki sohasem egy s aki sohase más,
Aki engem megért, aki engem szeret.

Mert ő megért. Neki, ó, jaj, csupán neki,
Bús, áttetsző szívem többé már nem talány,
Sápadt homlokomnak verejték-patakán
Frissítve omolnak az ő szent könnyei.

Barna, szőke, vörös? Ó, nem tudom én, nem.
A neve? Emlékszem: lágyan zendül, mélyen,
Mint kedveseinké ott lenn, a sírba, lenn.

Nézése hallgatag szobrokénak mása,
Szava messziről jön, komoly, bús, fénytelen:
Mint elnémult drága szavak suhanása.

1. Bartha György:
   2021. május 1. 09:05

   Mon rêve familier

   Je fais souvent ce rêve étrange et pénétrant
   D’une femme inconnue, et que j’aime, et qui m’aime,
   Et qui n’est, chaque fois, ni tout à fait la même
   Ni tout à fait une autre, et m’aime et me comprend.

   Car elle me comprend, et mon cœur transparent
   Pour elle seule, hélas ! Cesse d’être un problème
   Pour elle seule, et les moiteurs de mon front blême,
   Elle seule les sait rafraîchir, en pleurant.

   Est-elle brune, blonde ou rousse ? Je l’ignore.
   Son nom ? Je me souviens qu’il est doux et sonore,
   Comme ceux des aimés que la Vie exila.

   Son regard est pareil au regard des statues,
   Et, pour sa voix, lointaine, et calme, et grave, elle a
   L’inflexion des voix chères qui se sont tues.

   Verlaine
   Poèmes saturniens

   Az olvasó pontos tájékoztatása céljából szükségesnek látjuk közölni, hogy Ady: Paul Verlaine álma című költeménye ( az Új versek kötet Daloló Párizs ciklusából) tulajdonképpen konzseniális átköltése a vers címében megnevezett francia költő Mon rêve familier című versének.
   Máskülönben, ahogy mondani szokás: Minden jog a szerzőé.
   Elnézést az okvetetlenkedésért, de azt szerettem volna elkerülni, nehogy a Karinthy által is oly szellemesen „tollhegyre tűzött” fordítás fordításának az esete forogna fönn.
   Kiváló tisztelettel, Bartha György

2. Skandikamera:
   2021. május 1. 10:58

   A „Herz-féle szalámihoz” hasonlóra egy dán/svéd költő fordítása közben bukkantam. Történt ugyanis, hogy a fordító a kötet felénél meggondolta magát, és a kiadó felkért a helyettesítésére. Először átnéztem az elődöm munkáját. Mindjárt az első, a „Kirkegård asszisztense” című vers volt. Eredeti címe: „Assistens Kirkegård”, ez a neve Koppenhága régi temetőjének. Itt nyugszik H.C.Andersen és Nils Bohr. Naná, hogy a magyarosított cím nem passzolt a tartalommal.

   A lett kolleganőmnek – egy időben a rigai rádiót igazgatta – Lev Tolsztoj fia tanította az orosz irodalmat Moszkvában. Tőle hallotta, hogy a „Háború és béke” néven ismert regény tulajdonképpen „Háború és a világ” – a mir mindkettőt jelenti. A kolléga szerint „true story”.

3. Csata Ernő:
   2021. május 1. 11:13

   Kedves György, köszönöm a kiegészítést.
   A további pontosítások kedvéért, hozzáteszem, hogy Paul Verlaine a Mon rêve familier című versét 1866-ban írta, amit Ady 1905-ben fordított le Álom címmel, majd bevette az 1906-ban megjelent Új versek című kötetébe, a Daloló Páris ciklusba, Paul Verlaine álma címmel, sajátjaként feltüntetve, több okból is. Először, mert az eredeti, zárt szerkezetű, alexandrinusokban megírt szonett, az Ady fordítása viszont egy sokkal dallamosabb, jambusi felező tizenkettesekben írt vers.
   Az eredeti rímképlete: abba, abba, ccd, ede, az Ady versének: abba, cddc, eee, fef. Az Ady fordítása inkább, egy átköltött vers, amelyikben megjelenik a nő, mint szimbólum: ,,nagy Látomás’’.
   A Verlaine versének van egy Tóth Árpád által készített fordítása is, 1917-ből, Az én meghitt álmom címmel.
   Tóth Árpád fordítása, Zolnai Béla szerint (Nyelv és stílus, Gondolat Kiadó, Budapest, 1957), látszólag hívebb az eredetihez, valójában a szigorúan zárt szerkezetet ő sem tudta betartani.

   Íme a Tóth Árpád fordítása:

   E furcsa álom gyakran s mélyen talál szíven
   Egy ismeretlen nőről, kit szeretek s szeret,
   S kit ízig ugyanegynek sohasem ismerek,
   És soha csupa másnak, s szeret s megért híven.

   Ó, ő megért híven, s csak ő látja, igen,
   Hogy átlátszó szívemben zord talány nem mered,
   Ó, jaj csak ő, s könnyétől, mely lassan megered,
   Izzadt és halvány orcám megfrissül szelíden.

   Ó, barna? szőke? vagy vörös tán? – nem tudom.
   S neve? – emlékszem erre, zengő és lágy nagyon,
   Mint bús kedveseké, kiket száműz az Élet;

   Nézése úgy borong, mint szobrok hűs szeme,
   S bús hangja mintha halkan, távolból zengene,
   Mint lágy szók reszketése, mik már hallgatni tértek.

   Ennek az egésznek nagyon nagy irodalma van, amit nem lehet itt kifejteni.

4. Csata Ernő:
   2021. május 1. 11:21

   Zsolt, köszönöm a kiegészítést.

5. Skandikamera:
   2021. május 1. 11:33

   :-)