Éjfél van. Csend. A nyitott ablak
testemre hideget lehel.
Elmém egy fura hangra hallgat:
az éjszaka kint most delel;

alkonyattól sokat kaszált már,
szanaszéjjel hányt kazal
a sötét… Bent rendet találnál,
feleségem ruhát vasal.

Egy moly zavarja csak a rendet,
néma szárnya, mint a vonat,
kattog, az egész szoba reszket,
s a lámpafény csak bólogat

álmosan; időnként kinyitja
szemeit: né, ott van a moly!
De hisz – ó, éj, arányok sírja –
az tavaszi fésűsbagoly!…

2021. 04. 24.