zajos hétköznapok után az ünnep csendje
beúszhat s lehalászhatod, amit a felhők hasas teste
elenged, terhes nő, vemhes állat szüli meg így a kölykét
esik az áldás az égből, nő a földből
ha lehalászod vagy fölszeded gazdag vagy
bebugyolálva a lét terébe /hogy trendin fogalmazzak/
engedi hinned te vagy a közép s tényleg
csak kis úr, akit nem ismersz labdázik veled
rúgja a bőrt napestig, kapura lőve
lám – élet lőn-e, mi teremtetett
s nem valami ócska lőre
mit kitudja honnan szalasztott angyalok öntöttek a földre
császkálnak itt mindenféle lények
ördögök, démonok angyalbőrbe’
nem látszik foguk fehérje
csak mikor nekik már mind bedőltek
mert látni jól csak szellemmel lehet
a merré-t mutatni tűnek a tengeren ott lebeg
a szó, bolyaként vezet
egyszerű, mint a pofon minél hatásosabb nincs
eléggé fáj/meglep, észre térít, nem üt agyon
ki mondhatná uracskáknak s nagyurak Urának mit tegyen?
kiabálhat, úgyse tehetne jobbat egyik szolgája se

de nem csak egytömbből faragott szószékről hangoznak a szók
bizonyság rá sok szellőivadék, aprócska szélfondorok
birizgálják a bőröd, felcsigáznak, szemed másfelé vonzva
hogy ne vedd észre, nem egyedül ténferegsz valahova

a cél nem a gödör, nem a sír, nem a temető
ha repülsz landolj égi/mennyei repülőtereken
ne add magad búsulásnak ostobán/sötéten
mikor gyönyörűségek ölelnek gesztenyeszelíden
simogat a víz, a szél, a fű, a homok, levelek, virágszirmok
sziklák várnak a magasban, domboldalak sávozzák a tájat
erdők lihegnek nyakadba tündérvilágot
esővel hűsűlsz, hóval mosakodsz, gyümölccsel rakod bendőd
szíveddel, e jóllátó szemmel foghatod be a világot
érted, amiben történik, nevet is adsz neki, szeretet
minek e föld ideiglenes hazája

persze voltál szálkás nagyképű, marcona lovag
kinek kegyéért, hogy derülne
epedni kellett a jó bolondnak
azt hívén eléred így a célt, felneveled a gyermeket
erős, edzett, bátor harcosa lesz
ennek a megveszekedettnek, mit életnek neveznek
de nyomor mindenki tudja, itt a földön hol élni adatott
s összefolyik a könny s a tinta, melléfogtunk
minden mellé ment nagyon-nagyon, APU!
kiesett a kézből a pohár, az üveg, a tányér, a kanál
a villa, a kés, a fedő
a lábasban is odaégett, ami sistergett az előbb
hiába nevettünk/bosszankodtunk
a tények makacsul hevertek a földön
fogytak az eszközök, törtek,
szikrák pattogtak a szófelhőkből
mert a rend mord fegyőre
vasvillaszemmel árgusan figyelt, várva
mikor vétünk betonba vert vasigéi ellen – s lőn!
a baj megesett!
nem tudta, hogy az elengedés
zsigerből jön a nevetéssel magunk felett!!
mert nézz oda, nézd csak meg
milyen jelentéktelen minden nyűg, baj
ukáz, amit beléd vertek
s beléd álltak éknek, hogy megakasszanak, fel ne szállhass
a gondjaidhoz láncoltak/kötöztek, amiket kitaláltak
majd, ha megoldod őket mind, szabadulhatsz –
de a gondok csak szaporodtak, tudta ezt mind, te is ismétled
landolás sem történt, mert elmaradt a fölrepülhetsz–

2021-04-19

1. Berkes József:
   2021. május 4. 18:04

   Katika! Így első olvasásra tetszett. Még többször nekiülök.
   Üdv: Jóska