B. Tomos Hajnal: Derűvel, ráérősen
Derűvel, ráérősen,
mint ahogy tavasz
lépked meg-megállva,
mosolyát aggatva
minden nyálzó ágra.
Derűvel, ráérősen,
nem elébe menve,
sem árnyékába férve,
csak ostortalan terelve
langy fényt,
maradék ösvényre.
Derűvel, ráérősen,
itt-ott kezet, vállat érintve,
mint sokat ütött verhetetlen,
mint por, mint lomb elmenőben.