Győz a látszat

Ez az üldözéses állapot évekig tartott. Közben Zsiléta megismerte a környezetét. Móni szaladt vele bevásárolni, kocsival vitte, ahová csak tehette. Firka viszont, akinek a családjához Brikett menekült, mikor apu meg akarta fojtani, lazán beengedte magukhoz Misit, beszélgettek és röhögtek vele, holott tudták, min kell Zsilétának keresztülmennie miatta. Igaz, Firkán úrrá lett a rendszer: a fiút, akivel élt, nem szerette, az anyja mégis meggyőzte, hogy vele éljen, hiszen mit szól a világ. A zádonyi mentalitás felülkerekedett: a látszat ismét többet számított, mint a boldogság.
Csakhogy Zsiléta olyan végletek között élt, hogy nem tudott sokat árnyalni. Amikor az ember négykézláb jár a lakásában, nem filozófus. Az összes nagynéni és -bácsi nyugodtan aludt, miközben ő szenvedett. Az egyik unokanővére pedig kijelentette, élni tudni kell. Az ember a legszomorúbb helyzetekben is hall olyasmiket, amikre világéletében emlékezni fog. A legközelebbiek arra valók, hogy amikor vergődsz, beléd rúgjanak, hadd érezd, hogy élsz.