Csilingelni mindhalálig

Már annyi mindent megélt, hogy nem volt se ideje, se kedve, se türelme, se módja a finomkodáshoz. Aki becsapta, azt kitörülte az életéből. Először megmondta, hogy csalódott benne, méghozzá keresetlen szavakkal, aztán továbbra is köszönt neki és beszélgetett vele, de nem engedte közel magához. Bármikor meg tudott volna halni, csalódni azonban nem tudott volna többet.
De hát ki kérdezte, hogy akar-e még? Verés nélküli időszak következett. A fiú, aki elaludt mellette a moziban. A fiú, aki meghívta magához szilveszterezni Nagyvajúdra, aztán január másodikán megkérte, legyen szíves, menjen haza, barátok érkeznek hozzá. Ott stoppolt valamelyik sarkon, amíg egy házaspár, aki szintén Vajúdon mulatott, fel nem vette, és végig nem hüledezte az utat, hogy mi van ezekkel a férfiakkal.
Otthon azért nyugalom volt. Misi abbahagyta a követését, anyu csendben jött-ment a lakásban egy hónapig, aztán a másikat Pesten töltötte. Móni kiköltözött Ausztriába a lányával a férjéhez, ő pedig piros kalapban, csilingelő ékszerekkel vonult az iskolába. Annyit nyomorgott, gondolta, most már egész életében pirosan fog csilingelni.