Kérjük meg a viccet, hogy álljon vigyázzba,
ritmusra ugatva, pompásan iázva,
ne sértsen meg senkit, viselkedjen szépen,
eltartott kisujjal, ahogy illik, kérem.

Ha még egyszer rajtam valakik nevetnek,
mehetnek Szamosnak, Marosnak, Szeretnek:
olyan pert akasztok a retkes nyakukba,
zengeni fog tőle minden úri utca.

Mert a humornak is, kérem, van határa,
a bírónak pedig hófehér talára:
e két igazság közt élek, mint a szikla,
köpök én a pimasz, pókhasú palikra.

Hogy van a világon ennyi sok szemtelen,
aki nem tudja még, mi az illedelem?
Viccelni vigyázva, és pontosan, szépen,
mint költői csillag a költői égen.