Cseke Gábor: Diófa alatt
Diósadi Ady Endre
diósadi diót enne
s fog egy dióverő rudat
– tovább ismeri az utat
a legnagyobb diófához,
mely az erdővel határos.
Hull a gyümölcs, Ady gyűjti,
s mindjárt a szájába gyűri.
Mikor ráun a dióra,
jöhet a szieszta-óra.
Nagy diófa árnyékában
hever Ady egymagában,
Diósy Adélt igézi,
Lédának hívja, becézi
s elnézi: az őszi lombok
között a fény mint bolondoz,
alig pillog, már csak álom,
diósadi
szeptemberi délutánon…
Pusztai Péter rajza