Ölemben feküdt a sárkány, vágya már a messzi távolban járt,
Arcomon napra forgó, fényt kergető, nevető kis fintor várt.
Jött a szél, és papírsárkányom, mint az ész vívta végső harcát,
Felhők közé repült, és kereste az Isten igazi arcát.

Gyerekkorom papírsárkányai tépetten földre zuhantak,
Helyettük én szerettem volna repülni, látni csillagokat.
Egy emberöltőn át szaladtam, gyorsultam, szárnyakat növeltem,
Győztes dalomat dúdolva, egekig röppentett a szerelem.

Kint a jövő vinnyogott, még bordás havát fújta felém a tél,
Repülőgép emelkedett, fák hegyéről integetett a szél.
Felhő alatti világ lett a múltam, a jelenem még ködös,
Már száguldok, megszelídül a földgolyó, ez az út nem rögös.

Karom, a sűrű felhőkből most esőt facsar a szomjazóknak,
Nincs madárfütty, itt nem terem virág, csak a csillagok villognak.
Nagy fehér óceán, jégtakaróként átöleli a Földet,
Isten innen nem látja a földet szántó-vető embereket.

Homlokomon redőnyt nyitott a tolakodó idő, s nem látlak,
Szent nevedben gyulladt sok csillag a máglyán, s én mégis imádlak.
A tagadás csak leplet vet a voltadra, mely a jelenbe nő,
Magaslatok káprázata a mennyország, vak reményt ingerlő.

Itt fent az ige, ha csendben faggatom, tömegvonzást enyhíti,
Ver a szív, mert zokogva vallatod, szemembe a port ki hinti?
Örök szeretet meghal nélküled, jégpáncélt olvaszt jelened,
Robbanó szavak röpítenek, az angyalaid hol röpködnek?

Itt fenn, magányos csillag, az anyag égi remetéje vagyok,
A végtelenhez közelebb jutottam, egy ölelésre vágyok.
Világ titkait lehozom az égről, érzem az időt, s teret,
Üstökös miséje véget ért, repülőgépem most ért földet.

(Brüsszel, 2016. február 16.)

1. Neda Agnes:
   2021. május 12. 16:35

   Ez az egyik legszebb versed! Gratulalok!