Keszthelyi György: Utószó zárójelben

Ott, ahol tucatnyi új világ
bomlik vissza a kezdetekhez,
nézem, ahogy a fák az égig
tornyosulnak, az ég a földig,
Isten az emberig hajol.

Vesd papírra a test áldásait,
ha érez még, ha megtöretett,
éld át a szív elszánt lüktetését
s mindazt, mit ingyen osztogat.

Falra fesd atyád ítélőszékét
okulásul a dicsteleneknek,
s ha más vigasz sehol nem akad,
tégy zárójelbe magadért.