Sírva tovább megy

Új kálvária kezdődött. A bankosok laza mosolya: ugyan, hát másnak sokkal több van! A három sulinak küldött hivatalos levél, miszerint Zsiléta tartozik, fizetését zárolni kell! Szalag a lakásajtón, és hivatalos email anyunak, aki Pesten olvasta, és szemrehányó és számonkérő hangon hívta fel a lányát. Az unokahúg telefonja: édesapám édesapád helyett édesapád volt, most mégsem intézed el neki?! A dossziétlan nagybácsi ugyanis úgy képzelte, hogy ha ő követelőzik, akkor bizonyára apa lett.
Kizárólag a cicák miatt nem vágta fel az ereit. Azok ketten nyávogtak, doromboltak, hozzá simultak, nélküle elpusztultak volna. Zokogott, de ment tovább. A bank nem kegyelmezett, Misi sem, anyu továbbra is egy hónapot Pesten töltött, egyet pedig itthon, olyankor úgy járt-kelt a lakásban, mint egy megelevenedett perirat. A család nem hazudtolta meg magát, az élet sem különösebben.