Előszó

Aki követi az EME Csíkszeredai Fiókegyesületének évi konferenciáit, amelyeket az Erdélyi Magyar Tudomány ünnepe jegyében szervezünk, feltűnhet, hogy mintha szakítottunk volna kezdeti szándékunkkal, szemléletünkkel: arról értekezünk, beszélünk, hogy a Székelyföld hogyan, miképpen vett részt egyéni, személyi, közösségi értelemben a nagy nemzeti események kibontakozásában, hogy csak közismert nevek, személyiségek jöhetnek szóba az évente megszervezett tudományos konferenciák tematikai tömbjeiben. A látszat valóban ezt mutatja, és a 2016 utáni konferenciák témái is ezt igazolják. Elég, ha csak néhány nevet, eseményt említek: Dózsa, Apor Károly, a Bolyaiak, II. Rákóczi Ferenc, székelyek az 1848-49-es forradalomban, szabadságharcban… Valamennyien ismertek a magyarság történelmi eseményei kapcsán.

Úgy gondoltuk, nem maradunk az egysávos szemlélet csapásán: nem szakítunk népünk történetével, de olyan személyiségeket is előtérbe hozunk, akik neve nem, vagy egyáltalán nem jelenik meg a történelemkönyvek lapjain, noha szerepük, életük, tevékenységük történelemformáló volt és máig az. Ezért és ebből a megfontolásból esett a választásunk azokra az orvosokra, akik évtizedek hosszú során éltek falun, kórházi intézmények hiányában szolgálták apostoli küldetéssel a népi közegészség ügyét, szakmai felelősségtudattal, gyógymódokkal és tapasztalati tudásukkal, szakdolgozatok, tanulmányok közlésével gazdagították a magyar orvostudományt, védték Székelyföld lakosságát a nem ritkán felbukkanó betegségektől, járványoktól. Ugyanakkor tudományos munkát, kutatásokat is végeztek, vagyis nem voltak az orvostudomány egyszerű művelői, hanem megfigyeléseik, tapasztalatuk által nemes lelkű gazdagítói is. Közzétett közleményeikkel jelen voltak a hazai és olykor a nemzetközi orvostudomány szakmai vérkeringésében. Munkájukat magas küldetés- és töretlen felelősségtudat jellemezte, a szakmai deontológia máig ható példaképei voltak. Őket méltán nevezhetjük a székelyföldi orvoslás-gyógyítás apostolainak. Az elhangzott előadások kötetbe foglalása szerény bizonysága irántuk tanúsított, ma is időszerű megbecsülésünknek. Konkrétumra fordítva a szót, az elhangzott előadások szakmai-emberi karrierekről, életpályákról, tudományos, közművelődési, kultúraszervező munkásságról, szakmai és élettapasztalatokról, sikerekről, kudarcokról, a hippokratészi, orvosi eskü szavának és gyakorlatának harmóniájáról, kivételes gyógyítási élményekről, a szakma történeteit óhatatlanul generáló anekdotákról szólnak. Ezek nem a nagy történelem eseményei, hanem ennek medrében született személyes élettörténetek, amelyek éppen olyan fontosak, mint az előbbiek.

A kötet külön értéke, hogy az előadások a székelyföldi gyógyítástörténet állapotára is fényt vetnek. Ebből a szempontból elsőnek Ábrám Zoltán professzor és Oláh-Gál Róbert előadása tekinthető tematikai megalapozásnak. Az előbbi a Marosvásárhelyen végzett orvosok 1959-1960. évi politikai hátsó szándékkal való kihelyezéséről szól, aminek súlyos személyi és közösségi előzményei és utólagos következményei voltak. Az orvosképzés történetiségének személyi, de oktatáspolitikai vetületeiről beszélt Oláh-Gál Róbert a Ferenc József Tudományegyetemen végzett első Székelyföldi orvosok című előadásában. Daczó Katalin dr. Flirsch Hugó gyógyító munkásságáról beszélt. A konferencián elhangzott előadások tulajdonképpen Csík térsége népességének orvoscentrikus egészségvédelméről szól, kiemelve olyan megszállott orvosok munkáját, mint Nagy András, Gernárd Jenő, Veress Albert. Sztojka Tamás, akit egész karrierje a Kászonokhoz köti, a Kászonokban tevékenykedő két zsidó orvosnak a völgyhöz kötődő életéről és utóéletéről beszél nagy tisztelettel. Cseke Gábor mint harmadik személy, orvos és orvos nemes erkölcsi viszonyának állít emléket. Első lehet az egyenlők között Asztalos László, akinek gyógyító ambíciója ma sem lankad, Gyergyóremete díszpolgára, akit bajaikkal, panaszaikkal távoli betegek is felkeresnek, orvoskarrierjének nyilvános és magánszférájáról Daczó Dénes készített dokumentumfilmet. Élthes doktor pedig talán az egész felcsíki nép emlékezetében is él, egészségtörténeti munkásságáról meg a térség egészségi állapotáról, az orvosképzés történetéről fontos dokumentumokat hagyott hátra, akinek megőrzője unokája, Derzsi-Élthes Éva. A mindig ébreszthető, hívható Gernárd Jenő orvosi és emberi portréját pedig az a személy idézte fel, aki a kétkerekű, egylovas orvosi terepjárót kezelte, vitte-hozta a doktor urat, gesztikulációját, mimikáját, hangját látta, hallotta, érezte, vigyázott rá. Virágh Attilának hívják.

Dr Balázs Lajos, a Csíki Fiókegyesület elnöke

* A Hargita Népe Kiadónál 2020-ban megjelent tanulmánykötet előszava