Konyhaszék és telehold

Aztán még az is kiderült, Balú író. Zsiléta szédülni kezdett: létezik, hogy annyi gyötrelem után nemcsak, hogy normális férfira akadt, hanem még híresre is?! De nem merte álmokba ringatni magát, várt és reménykedett, leintette magát és várt.
Nagyjából félév telt el a megismerkedésük és a levelezés kezdete óta, amikor Balúék Zádonyba látogattak a folyóirattal. Zsiléta elment a találkozóra, aztán hazarobogott, elvégre a szerkesztőket vacsora várta. Balú tíz óra körül hívta, Zsiléta boldogan fogadta. Amíg a férfi aludt, ő őrködött fölötte, és azon ámuldozott, hogy tényleg normális, már az érintése is más.
Havonta találkoztak, valósággal felfalták egymást. Egyszer azonban, egy olyan negyedév múlva, a leány kihúzta magát a konyhaszéken, és felszólította Balút, hogy döntsön: elválik-e vagy sem. Látszott Balún, hogy megdöbben, de nem tehetett mást. Kézen fogva akart járni vele mindenki szeme láttára, és a telehold fényében csókolózni.