Mióta harsány csőgatyában
nemesül úrnővé
paprikajancsi
az utolsó vacsorában
első fekete böjtöt
a kék égen nem vándormadarakat
hanem örök életet
a sárban a kőben nem tervrajzokat
hanem tucatnyi temetést
a tűzben meg enyészetet látok
a holdat veszett kutyák
falják marcangolják
sejtelme sincs a nászról
a kis ladik koporsó
a naplemente falhoz csapott
paradicsommártás
mióta csőgatyában
meg rövid tunikában
szűköl kelleti magát
mondom, szajkózom
mert nem vagyok elég jártas
abban a harsány túlvilágban
pipiskednek és szívják tüdőre
ezért csak a pöttöm gyerek íriszén
látok egy hatalmas istent