A család velünk van

Akkor megint azt hitte, veszíteni fog. A fiú ürügyeket keresett, menekült volna, ismét visszatért. Végül összeszorította a fogát, Zsiléta szinte hallotta. Csak annyit mondott többször, ha becsapsz, megöllek. Ki se nézte volna ebből az udvarias lajhárból.
Balú karácsony előtt nem sokkal szállt le a zádonyi buszállomáson egy válltáskával. Zsiléta iskolájában éppen ünnepség volt, kirohant hozzá, beengedte a lakásba, és visszarohant. Közben még mindig nem hitte, hogy ez vele történik.
Már volt kit magával vinnie ide-oda, volt kit bemutatnia, nem kellett szégyenkeznie. Csak a kötelező fordulókat tették meg, Balú az elején holdkóros volt, sokat sírt, csak ült a szobában, és tévézett.
A kölcsönt is intézni kellett, most már elmesélte, együtt mentek közjegyzőhöz, telekkönyvért, ingatlanügynökhöz.
Anyu barátja meghalt, és mert ő Pestre utazott, Zsilétára bízta a koszorút. Amíg Balú a közjegyzőnél álldogált, a leány elment a temetésre. Korán érkezett. A ravatalozóban három halott feküdt, de egyik sem volt az, akit ő keresett. Hát hol az ő halottja, nem jelentkezik?
Így aztán visszament a közjegyzőhöz, és egy óra múlva újra el. Ha van egy családod, az aztán mindig veled van, a nehézségekben éppúgy, mint az örömökben.