Zakatol a fakopáncs, alkonyat egén visszhangzik,
Hull, s csak hull a zúzmara, templomtornyán a hold alszik.
Piheg a mező, hűségvallomást huhog egy csillag,
Kitömött medve ez a Hegyeshegy, horkant utólag.

Tavasz zizzen a mába, s virágpetárdák az égre,
Fenyőkben a kopjafa nyüszít, tanít szerénységre.
Lombfakasztó madárdalra, nap égeti mosolyát,
Jég alól tör fel a borvíz, felejti a pocsolyát.

Kiült a hegy szelleme napozni, s nagyokat ásít,
Oldalát tövis szúrja, s két gerlét magához csábít.
Meséli nekik a múltat, itt óriások éltek,
Ködbe vesző utakon járták, amíg ide értek.

Még rotyogott egy vulkán, szobrászkodtak a gleccserek,
Szétnyíltak a völgyek, és elsodródtak a tengerek.
És dalolt, s csak dalolt, az emberhangú történelem,
Tündérkert lett a Barcaság, öröm, mosoly, s szerelem.

Századok múltak, óriásunk utolsót sóhajtott,
Testét hagyta itt, és Isten országába távozott.
Avas lépteit köd törölte, még siratja a nyár,
Hétfalu népe eltemette, és gyászruhában jár.

Szkíta szokás szerint, sírjára hordták a köveket,
S ebből született a Hegyeshegy, karcolja az eget.
Sok könny elfojtotta a vulkánt, a nap egyre hevít,
Hegy tövéből borvíz csobban, szomjat olt, és ízesít.

Zakatol a fakopáncs, alkonyat egén visszhangzik,
Szemfedőt kavar az őszi avar, a hold kialszik.
Piheg a mező, hűségvallomást huhog egy csillag,
Kitömött medve ez a Hegyeshegy, horkant utólag.

(Hosszúfalu-Alszeg, 2001. május 23.)

1. BARTHA MIHALY-LEVENTE:
   2021. május 20. 05:55

   Gratulálok MIHÁLY ! A szívemből szóltál . Ilyen jelzőket már rég nem olvastam. Aztán csak egy gyönyörű „képet ” említsek : ….. szobrászkodtak a gleccserek . Nagyon sokáig élj , egészségben !

   Ölellek ,
   Levente