Kölcsönadott sorok: József Attila
Foame / Éhség
Motorul oprit. Sus, praf se-nvârtă
uzat, ca pâcla, briza de toamnă,
și oamenilor pe gât se lasă,
la masă. Pe umeri suportă
cămăși ude. Toți mănâncă.
Pâine și castraveți la masă,
fără pic de risipă, cu migală,
mușcă bine, iar mușcă, încă.
Deja, nu se gândesc cum trec anii.
Mușcăturile cad, poate, lângă,
dar rumegă bine, cu ritm hapsân.
Cu plămâni buni, ca țăranii,
trag, rumegă praful, izul de fân,
mănâncă doar, nu vorbesc, mănâncă.
(Traducere de Csata Ernő)
*
A gép megállt. Elfáradt por kering
fölötte, mint az őszi köd meg pára,
s rászáll az emberek hajlott nyakára,
kik esznek most. Átizzadt szennyes ing
hűl a vállukra. Fal, fal egyre mind.
Kenyér s uborka az ebédjük mára
s mind úgy eszik, ne vesszen csöpp se kárba
s hogy jót harap s hozzáharap megint.
Már nem törődnek semmit az idővel.
A harapások majdnem összeesnek,
de jól megrágnak minden falatot.
Egészséges, még jó paraszttüdővel
szívják, rágják a port, szénaszagot
s csak esznek, esznek, nem beszélnek, esznek.