Erős váruk

Balú majdnem egy évig focizott Zádonyon, Lurkó szervezte be. Kezdetben hetente, aztán hetente kétszer. Látszott rajta, jót tesz neki. Különben nem volt könnyű dolga: egykori lakásukat árulták a volt feleségével, közjegyzőkkel és ingatlanügynökökkel találkozott, Koporváron tanított, a lányát hívta naponta.
Amikor otthon volt, minden nap megvárta Zsilétát a megfelelő iskola előtt egy szál virággal. A lány a kilencedik mennyországban volt, hét már nem is lett volna elég. Három iskolában tanított, de virágot még soha senkitől nem kapott.
Bárhová mehettek, nem kellett szégyenkeznie. Ez is új volt apu nyilvános őrjöngései és a folyamatos szegénység után. Most megköszönte magában anyu csendességét: egy szóval nem sértette sem a fiút, sem a szerelmüket.
A barátok is elégedetteknek tűntek, Móni sugárzott az örömtől. Csak néhány kolléganő forgatta a szemét és a nyelvét, köztük egy pszichológus. Nagy dolog a tanult megértés.
De hát látszott rajtuk az összetartozás boldogsága, és ez erőt adott mindenki ellen. Van egy mentalitás, amelyik nem viseli jól a szerelmet. Hát az nézzen félre, és vakuljon meg, gondolták mindketten.