Csak egyszerűen, semmi bonyolítás
kibogozódnak a dolgok úgyis.
Minek ekkora felhajtás?
Mondd hol fáj, mi kéne, ha vóna’
egyáltalán, minek ki a tudója.
Én az vagyok, aki tegnap,
csak kicsivel kövérebb, őszebb.
Velem ültél az iskolapadban,
együtt bifláztunk, buktunk
– szégyen, nem szégyen.
Nem kell hát a magasra tartott
fejhordás, még lefújja a szél
kobakunk, miben csak sorvad
eszünk, cipelni sem olyan
könnyű – satnyul a nyakunk.
Add alább te is barátom,
hagyjuk, cincogjanak a fiak.
Talán megértik a csíziót,
s befejezhetjük mondandónkat.

2021-05-09