Korán alkonyul, ősz lesz újra.
Csatáit a nyár rég lefújta.
Jön október szín-légiója,
s megverten susog a diófa.
(Simon István: Ősz felé)

Lábadozik a szél
közel-távol:
kirázza a diót
zakójából.
(Pákolitz István: Dió)

Hátadon, diólevélen,
vess, habom, hát ágyat itt!
Habon és diólevélen
aki könnyű, nyughatik. –
Ember, a tengert ne célozd
megbékózni: nem lehet!
Hiu hittel ne acélozd
vak teherrel ne páncélozd
habra hányott lelkedet.
(Babits Mihály:Egy perc, egy pille)

Diót ropogtat, kinek foga van
Akinek nincs, marad diótalan…