A város iszonyú karmából
Menekül
Mind, aki boldogabb lehetne
Egyedül
Mezőkön fogadják virágok,
Bogarak
Zizegnek, motoznak, nem hallom
Hangjukat
Míg végleg elenyész a város
Robaja
Gépek és emberek iszonyú
Zsivaja
A csendből halk neszek születnek
Serényen
Fűcsomók nőnek az elhagyott
Ösvényen
Az égbolt serlege könnyekkel
Megtelik
Elsirat növényit, állatit,
Emberit
Siratja az örök teremtést
Növekedést, halált, temetést
A város iszonyú karmából
Menekül
Mind, aki boldogabb lehetne
Egyedül.

Budapest, május 20.