MÓRICZ ZSIGMOND

Ebéd alatt szemben ültem Móricz Zsigmond úrral; észlelhettem, hogy megvan mind a harminckét foga; a kenyérnek a kemény dúcát szereti, olyan erősek ezek a fogak, hála Istennek. A Móricz Zsigmond úr képe olyan piros, mint a fiatal kukorica, ha gyengén megsütik; a szeme kékje szarkaláb-színű, meg olyan, mint az a kék porcellán gomb, amelyik gyerekkoromban a dunyha ciháján volt, olyan gyengéd; a bajusza, mint a búzakalász, mikor gazdag termésünk van; a gesztenye hajzata most van szőkülőben, de festék nem kell neki, mint a nőknek. Halvány árvalányhaj lesz szép lassan belőle.

Szép Ernő
Színházi Élet, 1933/40

RÉGÉSZETI SÉTA

(Részlet)
Kedvenc tartózkodási helyemre térjünk be egy percre, egyike Pest legérdekesebb régészeti állomásainak, «Kávéház és Vendéglő» felirattal. Ajánlom figyelmükbe ezt a rostélyost, amivel éppen felénk tart az egyik teremőr: a fogak nyoma, ami látható rajta, a kutatások szerint Balassi Bálinttól van, ő is kávéházban szokott dolgozni. Nagyon érdekesek ezek a kövületek is —, hé, kenyeres kisasszony, hozza csak közelebb.
Az egyik páholyban Kassák Lajos futurista verseit őrzik.
Mielőtt elválnánk, hadd ajándékozzam meg önöket valamivel, hogy emléket vihessenek haza: íme a bot, amivel rég veri már a magyart a teremtő. Vigyék magukkal.

Karinthy Frigyes
Színházi Élet, 1933/41