HOVÁ SIET?

Kabos Gyula kalapját lefújta a novemberi szél.
A művész fut a kalapja után.
— Hova siet, Kabos úr? — kérdi tőle valaki.
— Még nem tudom — feleli Kabos. — Figyelje a kalapomat…

Színházi Élet, 1933/40

TÁRLATON

Első hölgy: Nézzétek csak ezt a képet. Azt hiszem, egy hegedű nyakát ábrázolja.
Második hölgy: Én mintha halakat látnék egy kalickában.
Harmadik hölgy: Lássuk, mit mond a katalógus: «Madame X. portréja.»

(La Vie Parisienne)

Színházi Élet, 1933/51

BECSÜLETREND

Az est nem sikerült. A nagy költő, akit imádok és tisztelek, nem volt tekintettel a jelenlévő hivatalos és nem hivatalos publikumra, határozottan beszeszelt. Elöl ült a nézőtéren a polgármester, hátranézett sokatmondóan az alispánra. A takarékpénztári igazgató súgott valamit a tisztiorvosnak. Izgett, mozgott a koncertközönség, elképedt arccal sápadoztak a sorokban.
Az emberek a költőket csak emlékeiken túl tudják csodálni. A nyárspolgár elvárja attól a Petőfitől, hogy szélben, viharban, télen, nyáron, hóban és kánikulában egyformán ott álljon kőbe vésve, mozdulatlanul, kiegyenesedve, hősi pózban minden emberi hiba és gyöngeség nélkül.
Adyt is könnyű csodálni és tisztelni síremlékein, szobrain, kötetein
s a halotti maszkon át. De ott Nagyváradon, azon az estén, mikor ott felolvastunk, mikor e nagy költő nyelve mintha megállt volna, ajkai
mintha grimaszba vágódva, sértően fitymálták volna az egybegyűlt publikumot, nem, ez a póz és ez az este nem mutatkozott alkalmasnak arra, hogy ragyogóvá tegyék a nimbuszt, mely a költők körül ragyogni szokott.
Beszéljünk magyarul, itt nemcsak nimbusz-homályosulásról volt szó
Nagyváradon, hanem csúfos botrányról. Adyné rám nézett szenvedően, mindketten ott nagyon jó barátok lettünk, s nagyon sajnáltuk egymást, amikor a zengő, zsúfolt teremből úgy kellett kivonszolnunk a híres költőt, mint egy zsák homokot, amely beleesett a vízbe, s dagadttá ázott.
Nem is vártuk meg a folytatást, sürgősen elhagytuk Nagyváradot.
Ennek, azt hiszem, tizenhat éve. A költő azóta meghalt, nevét becsületrendnek használja szalonkabátján a magyar irodalom.

Nádas Sándor

Színházi Élet, 1933/49