A bérenc vámszedőkért,
Utazhatok az időn, s téren.
Az ébresztőóráért,
Reggel életre serkenhettem.

A kormos árnyékomért,
Mert a nap fogócskázhat velem.
Arcomon a ráncokért,
Mert az időt szelídíthetem.

A hulló cserepekért,
Mert házam van, s csillagos egem.
A sokszoros adókért,
Állásom van, s kifizethetem.

A sok szennyes ruhákért,
Gyerekeim játszhatnak velem.
A kertben a gyomokért,
Virágaimat szerethetem.

Hamisan éneklőkért,
Jó a hallásom, s lelem helyem.
Az esti fáradtságért,
Ma is dogozhattam keményen.

Készülő vacsoráért,
Az estét párommal tölthetem.
Rám feszülő ingekért,
Mert oly bőséges az ételem.

Harang kondulásáért,
Az ellenséget legyőzhettem.
A beton sírkeretért,
Honnan könnyebb a mennybe mennem.

(Csernátfalu, 2004. november 1.)