Alvás közben

Aludt, aludt és aludt. Összevissza, ahogy enni tudott. Aludt délután háromkor és éjjel kettőtől, aludt reggel nyolcig. Olykor még arra riadt, hogy a hóban áll a háziruhájában, vagy hogy anyu segítségért kiált. Vagy hogy apu azt mondja, mama, most menjen ki. Vagy hogy Brikett kiáltozik: Megölöm!!! Balú mesélte, hogy alvás közben a fogát csikorgatja.
Időnként ébren is megtette, például, amikor a festőtáborban valamilyen ürüggyel nem állították ki a képét, méghozzá két egymást követő alkalommal. Vagy amikor egy faszemű ember megrótta, amiért nem az a táj van a festményén, amely eléje tárult. Mindig replikázott is, de azért elcsodálkozott, milyen furcsákat termel a világ. És milyen különös hely ez a Férdely: a művészek kikefélt cipővel alkalmazkodnak a valósághoz, más vágyuk nincs is.
De a lényeg, hogy aludni tudott, és nyugodtan mehetett a vécére. Nem kellett már félnie senkitől. Nehéz volt megszoknia, hogy aki szereti, az békén hagyja, és aki békén hagyja, az szereti.