II

Hajnalban – Heószphorosz és Éósz idején – valóban történik velünk valami. Nem elsősorban az álmokra gondolok, jóllehet ez sem lényegtelen kérdés, hiszen csak a hajnalban látott álmot tekinthetjük jósálomnak, ellentétben sokak hiedelmével, akik a délutáni álomra esküsznek. (Az sem érdektelen továbbá, hogy csak hajnali álomban repül az ember.)

Ami ilyenkor történik velünk, csak azok ismerik, akik nem sajnálják a fáradságot, és néha, önszántukból végigvirrasztanak egy-egy éjszakát; vagy gyakran riadnak fel hajnalban, de ezt nem használják ki arra, hogy fel is keljenek, egyszerűen csak ébren vannak tizenöt-húsz percig, aztán visszaalszanak.

Hajnalban mintha ütés érné az embert – szelíd, ám roppant határozott ütés. Nem állítanám, hogy ez egy kéztől származik –, sokkal inkább olyan, mintha egy hatalmas szárny kavarta légörvény rázna meg minket. Az akkorra már kiürült gyomor összehúzódik, de még nem éhes, nem követelőző. A vérkeringés megélénkül, és a végtagok bizseregni kezdenek. A gondolkodás kitisztul és hajlamos a meglepő asszociációkra. Az ember félórán keresztül sokkal frissebbnek érzi magát, mint ha jót aludt volna és elégedetten nyújtózkodva kelne ki nyolc-fél kilenc körül az ágyból. Félórányi frissesség után rendszerint zuhanás következik: a reggel nem hagyja büntetlenül az átvirrasztott éjszakát.

Heószphorosz ébreszti fel a madarakat, akik ebben a félórában, amíg pirkadni nem kezd a keleti ég, hangosan és intenzíven csipognak, énekelnek, vijjognak, kárognak – melyik-melyik a maga módján. A békák, ha jól tudom, ilyenkor elhallgatnak. Nyilván a baglyokkal is történik valami, róluk azonban nem mernék semmi biztosat állítani.

Látásunk, ami ilyenkor szokatlan módon kiélesedik, az éledező formákat és színeket kutatja a kertben. Még alig látunk valamit, de azzal a csodálkozással nézünk ki az ablakon, amely alig akarja elhinni, hogy ez a tömör sötét valamikor tényleg szétoszolhat.

Ez Heószphorosz szárnyának érintése: őt és Éószt csak nézni, bámulni lehet. Majd felkel a Nap, ez az égi szem, s akkor majd ő néz bennünket.

(Folytatjuk)

Forrás: Péterffy Gergely – Félelem az egértől. Elbeszélések. Magyar Elektronikus Könyvtár

1. Skandikamera:
   2021. május 30. 06:43

   „A vérkeringés megélénkül, és a végtagok bizseregni kezdenek. A gondolkodás kitisztul és hajlamos a meglepő asszociációkra.”

   Hajnalban Heószphorosz meglepő asszociációra ébredt. – Haggyá má békibe – mormogta Éosz.