Benő Attilához

Nálam maradt egy könyved,
könnyen meglehet, a fiókomban.
Könnyen jár, mint a motolla,
pedig rágörnyed,
mintha a könyved a fiók olvasója lenne.
Súlyos.
Tartalma végtelen véglet,
bennem ide-oda hajlik és késztet.
Magányom önző,
ámde meg-megérint aprószentek vessző.
Útvesztőkön át jövök,
karon fognak az évek.
Kíséretemben gyarló ösztönök.
És mégis: igen is, nem is.
Ének nem kísér, angyali kórus,
felelős lehet a parókus,
a belénk sulykolt század, Diderot, d’Alambert,
Ince és Sándor és Morus.
Karácsony jövend, Anyám ravatalon.
Felszentelt nem szól személyes szóval,
nem fesztelen. Rám szól: maszkomat viseljem.
S keresztem.
Minden bizonnyal a fiókban maradt a könyved,
és elköltöztették az irodát a régi emeletről.

                   2021. május 22.