Nem mondunk nemet,
barátot nem sértünk meg.
Befele intézzük az intézni valót.
A semmit.
Eleve tudjuk, de nem mondunk nemet,
hízlalóba hajtjuk a reményt.
Kifele sóhajtozunk, úgy teszünk, mintha,
s csináljuk a semmit.
Tartjuk fiktív ígéretünket,
de mi elejétől fogva tudjuk,
cukorka helyett sót szopogat a másik.
Mi húzzuk az időt utolsó nyikkanásig,
elnézést, mondjuk, kifutottunk,
kitolt velünk az idő,
a vekker a javítóban,
megállt az óra.
S midőn lehull a póz,
lezárul a lehetőség,
kiszakad a falból a szeg, amelyen
a mézes madzag lógott.
Mi fehér lepedőt terítünk ki szeleburdi szelekre
fehér békelobogónak.
Jövőre szintúgy.

2021. május 23.