III

A hajnal: a szerelem ideje. Mivel Éósz, titánok lánya, az aranytrónusú, rózsásujjú, sáfrányleplű istennő az ágyába fogadta Árészt, a hadistent, a megcsalt feleség, Aphrodité azzal büntette, hogy örök vágyakozást ébresztett benne. Éósz nimfomániás.

Minden egészséges férfi ismeri a hajnali merevedést. A kamaszok magömlésre ébrednek. A lányok lehelete megtüzesedik, és összébb szorítják a combjukat. A középkor kieszelte a succubákat és incubákat, succubusokat és incubusokat. Ezek az ördögi lények nem jók semmire, a skolasztika lapos osztályozási szenvedélyének termékei. Minden esetben az egyetlenegy Éószról van szó, aki nimfomániás és biszexuális. A valóságos nő, aki mellett a férfi ébred, hozzá képest mindig csalódás. A lányokkal ugyanúgy állok, mint a baglyokkal, róluk sem mernék semmi biztosat állítani; ha azonban a nő és nő közötti szerelem szépségéből és finomságából indulok ki, talán megkockáztathatom az állítást, hogy a férfiak durva és erőszakos szerelmében ők is hiába keresik a hajnal szelíd simogatását.

A hajnal érleli meg a leghosszabb és legörömtelibb szerelmeskedéseket. Egyszersmind ez a szatírok és kéjgyilkosok igazi ideje. A kandúrok ilyenkor énekelnek a legelviselhetetlenebbül. A kancák bőrén ideges remegés fut végig, félrecsapják a farkukat, és kitágult orrlyukakkal szimatolják a vérszagú levegőt. A vágásra nevelt bikák ilyenkor törnek ki az istállóból, lánctól felsebzett, vérző nyakukon vonszolva a jászolt.

Forrás: Péterffy Gergely – Félelem az egértől. Elbeszélések. Magyar Elektronikus Könyvtár

1. Skandikamera:
   2021. június 1. 05:19

   „A lányokkal ugyanúgy állok, mint a baglyokkal…”

   Le mertem volna fogadni.

   :-)