a hullámzó májusi messzeségben
visszatérnek az egykori hangok
rigó szól és tücsök cirpel
fölé kondulnak a déli harangok
szinte láthatóvá válik az ének
ahogy a füvek selymét megérinti
mondhatóvá tárul a mondhatatlan
a történet önmagát teremti
s a mindenség mögött a tömör egész
törvény sors ami részünkké lett
bejárhatatlan századok sora
a volt-élet és a nem-lesz-élet

* A József Attila díjas, jeles szlovákiai költő, publicista halálára

Forrás: Irodalmi Szemle, 12/2009