Két állattal érkezett a kendős öregasszony,
háromlábú ébenfakutya az egyik,
bal fülében fülbevaló,
a másik egy akácfatyúk, nekem jelentéktelen.
Azt kérte tőlem, simogassam meg
az ébenfakutyát. Igazán irtóztam,
féltem. Végül erőt vettem magamon,
s az eb hálából megnyalta kezem,
láttam, nyelve türkizkéken ragyog.
Aztán arra is kért, keressek gazdát
egy szemeteszsáknak, melybe pár
hulladékot dobált. Nem tűnt
kellemes feladatnak ez sem, bár sejtettem,
kincsek azok, s mint a mesében, fordul a kocka,
nem kígyó, nem béka kerül végül elő,
hanem valami gyönyörű.

Hová tűnt a gyermekkor?
Szétcsipegették a fiókáiknak
eledelt kereső madarak?
Hová tűnt a háromlábú ébenfakutya?
Farakás alá csábította egy zöld gyík.
Csak egy valaki maradt itt, nézném a haját,
tükörképét beborította a szilvafavirág.