Faluvégi Anna: kisember-sors
megszoktuk
hogy kicsik vagyunk
megszoktuk
hogy kisemberként
nagyokat
hallgatunk
és azt is ha szólunk
hangunkat
nem hallja más
igazunk
bennünk
parázs
megszoktuk
hogy elviseljük
amit tesznek velünk
nem szólunk
csak némán
bólogatunk
vagy egymás közt
elsírjuk ami fáj
de a szó nem jut tovább
így élünk
és így halunk árván
a világ
nem változik
mióta áll
a kisember hallgat
a kisember kibírja
azt is ha bűntelenül
szenved a nagyok miatt
Pusztai Péter rajza